Rettentő ez a kánikula valóban, talán mintha enyhülést mondanának - mindenesetre én áldom a csodálatos parasztházikónkat, remekül szigetel (főleg az én szobám, ide nem nagyon süt a nap, ami télen rossz, nyáron remek), de azért a ventillátor itt is megy.
Meglepődtem hirtelen, hogy Adyt juttattam az eszetekbe, mondjuk ebben a szellemben újraolvasva tényleg kiérzem belőle (magamból?) azt, ami annyira a karakterét adja. Egyébként így belegondolva: ettől lesz vers a vers. Mármint attól, hogy olvasója lesz, aki véleményt mond, elhelyezi a maga gondolatvilágában és megpróbálja átérezni - lényegtelen, hogy az a vers egy valóban mérnöki precizitással megszerkesztett költői bravúr vagy egy hirtelen jött ihlet, mert az én szárnypróbálgatásaimat is csak akkor merem versnek nevezni, ha azt már egy olvasó versként olvasta.
Rebe, a verseidről mindig az jut eszembe, hogy amíg a verseidben mondjuk pont a gyökértelenségről és az értelem nélküli életről írsz, addig maga a költészeted annyira a sajátod és olyan mértékben egyedi, hogy szinte biztosan állíthatom, hogy talán egyenesen a lírából fakadsz, így hát persze hogy nem tudja az a lírai én, hogy ki is valójában.
Evelyn, hogy a kérdésedre válaszoljak: igen, az a valami város Miskolc volt, sikeresen eljutottam odáig átszállások és taxizás után, és a negyedik helyet zsebeltem be. Mondjuk azt el kell mondanom, hogy szombaton rettenetesen el voltam kenődve, mert már a Miskolcba menő buszon beborult, és nem csak kívül, de idebent is, mert már azután a három csodás sárvári nap után hiányozni kezdtek az én kis szobatársaim, a város és a műhelymunka. Persze aztán javult egy kicsit a helyzet, de Miskolc a maga betonrengetegével közel sem tudott úgy a szívembe mászni, mint Sárvár.
A verseidet pedig lassan egy az egyben bekereteztetném, annyira képiesek, egy fotó se tudja így visszaadni azokat a tájakat és helyeket, amiket te a szavaiddal írsz le. És ráadásul most nagyon jól jött ez a görög, tengeres feeling, ugyanis nemsokára jómagam is megláthatom életemben először a tengert, ha nem is Görögországban, de Montenegróban. Nagyon várom már, hogy magamba szívjam a sós víz illatát, és majd az én mezítláb talpaimat is megnyaldoshatja a víz kékje. :)
Az ajánlott könyvhöz még nem volt szerencsém, de rögtön várólistára is kerül. Engem az utóbbi időben
Jonathan Safran Foer - Rém hangosan és irtó közel című regénye fogott meg nagyon, kíváncsi vagyok, hogy nektek tetszene-e.
Jut eszembe, vezettek blogot, vagy van valami olyan portál, ahol sokat forogtok? Szeretnék minél többször összefutni veletek, szóval ha van ilyesmi, akár be is írhatnánk ide. Én például
blogolok, és rendszeresen jelen vagyok a
moly.hu-n, amin már Flóra is egész állandó taggá vált, ajánlom nektek is, mert nem csak könyveket lehet bejelölgetni, összegyűjteni és rájuk találni, hanem nagyon jó a közösség is.
Hű, kicsit nagyon elragadt a hév, abba is hagyom, inkább hallgassatok zenét (gondolom, ismerős):
