Örülök, hogy már majdnem mindenki itt van, és egyre csak emeli a blog színvonalát:D A filmet mindenféleképpen igyekszem megszerezni/megnézni, a zenehallgatást is ügyesen pótolgatom.
Evelyn versét olvasva nekem Kosztolányi ugrik be, de talán csak azért, mert őt vettük mostanság. Nem tudnám megmagyarázni miért, talán mert annyira képszerű, nagyon gazdag, és ezt Kosztolányinál éreztem, pont ma. Olyan impresszionista talán, és komplex. Beidézi számomra a nyári reggeleket (vagy talán hajnalokat), amikor még nincs forróság, csak lágyan süt a nap, minden friss, és üde. No meg nyugodt, messze a világi zajoktól.
Alex versétől meg totál Ady: Harc a Nagyúrral hangulatom lett. (Úgy néz ki ma mindenkiről eszembe jut valaki :D). Valószínűleg a kiszolgáltatottság érzete miatt, főleg ez a "kacsáztatna" kapott el nagyon. Az ember, mint játékszere valami nagyobbnak, de ez a valami rosszindulatú, és nem gondoskodó. Érdekes, ahogy összehozod az olyan "világi" elemeket, mint az atombomba, egy olyan természeti jelenséggel, mikor a sikló leveti bőrét. (És egyből eszembe jut a Biblia, bűnbeesés etc. etc.)
Írtam valami versnek nevezhető dolgot, elég érdekes lett, de legalább tudtam neki címet adni:D
Gyökértelen
Késő van. Testem ázott haj- és szövetcsomó.
Arcom, mint összegyűrt papír - kukába dobott
versekből ragasztott maszk.
Talán beteg vagyok.
Talán részeg.
Egy biztos: nem emlékszem
se apámra, se anyámra.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése