Három+ 1 testőr

Végre én is betoppantam - az ajtó felett csilingelt egy kis csengő, ahogy átléptem a küszöböt, és akkor elkapott a kávé ismerős illata, és ahogy körbenéztem, rájöttem, hogy (megint) jó helyen járok.

Kicsit még botladozom, freebloghoz szokott bloggerként lassan barátkozom az új helyzettel, de megy ez, mint a karikacsapás.

Olvasgatom a verseket a falon: tényleg hihetetlen, hogy mindenkinek mennyire megvan a maga egyedisége, úgy érzem, bármelyik verssel futnék össze az utcán, rögtön tudnám, hogy kihez tartozik. Hirtelen neonfénnyel megvilágított, kávécsésze-formájú csontokkal teli Taigetosz előtt érzem magam, ami kicsit morbid, de a kép minden porcikáját szeretem látni, akkor meg kit izgat?

De hogy valami érdemlegeset is mondjak és/vagy mutassak, itt egy versem, amit ugyan Sárváron nem olvastam fel, mert nem éreztem igazán jónak, de Miskolcon ez tetszett legjobban a zsűrinek, szóval talán ízlések és pofonok.

Valaki mocorog idebent

Valaki mocorog idebent.
Érzem, kaparász egyre jobban,
körme beleváj friss húsomba,
morog s üvölt rettenetesen.

Ha végre kiszabadulna,
Ő kaján vigyorral a képén
kacsáztatna a Semmi vizén
eszméket és gondolatokat,
isteneket cincálna széjjel
gyémánt pihékké és belőlük
kavarna vihart lehelete
(mily mámor lenne fehér csöndjük…!),
végül szeretet és gyűlölet
kegyetlen-szép atombombáját
dobná reszkető lelkemre,
búcsúként küldve halálcsókját.

De tűröm a dübörgést: még rab,
amíg, mint az avarban száraz
ágak közt sikló hüllő, le nem
húz magáról engem, a feslett,
ócska ruhát.

Erre pűnék

Ahogy egy másik Nyeső Mari-dal is mondja. Flóra, beleloptad a szívembe ezt a nőt! :-)

A Johnny után most bennem van ez a country-s hangulat, írok is ide valami ilyet:


Kansas reggelire

Meggypiros ajkak
nyílnak a zizegő
kukoricaföld sűrűjében,
gabonaköröket rajzol
a pöttyös szoknyájú
nyugati szél.
S míg mi sárgán
kapirgáljuk a tömött
tollú emlékeket,
aranyhéjú magvakat
tojik a szénakazalban
kukorékoló napfény.


Csatlakozom Rebéhez, a Flóra-vers, az Flóra-vers. Főleg képvilágában igen jellegzetes. Valahányszor olvaslak, nekem (még) mindig Berlin hangulatom van. Koc(z)kabeton nagyváros, sápadt fények, élénk fűzöld, csillagos éjszaka, mezítláb. És valahogy nekem mindig fúj a szél is. Benne lobog a hajad :-)

Imádom a Rebés stílusjegyeket is. Benned - amellett, hogy a jelentős Pilinszky-hatástól elvonatkoztatva mindig a magad fény-árnyék sziluettjét is bele tudod szőni a verseidbe - még az a fantasztikus, hogy rejtélyesen, mozzanatában ragadod meg a pillanatot. Például a bokakoccantós sorban, ahogy a költő székre áll. Hogy mi a terve, mindenkinek nyilvánvaló.

Írtál a zuhanásról is. Ahogy olvastalak, ez szolgáltatta az apropót arra, hogy mondókám végére filmajánló kerüljön. Repülés helyett a Zuhanás (The Fall) című filmet ajánlanám figyelmetekbe. MINDENKÉPP látnotok kell (ha még nem ismernétek). Nincs rá szó! Borzongató, gyönyörűszép! Ráadásul a főszereplő kislányt Alexandriának hívják!




Alex :-)) A mi Alexünk merre van??

megőszült ifjúság

Én is köszönöm a verseket, nagyon jó volt olvasni őket! Odáig még nem jutottam, hogy a zenéket is meghallgassam, de igyekszem =)

Megérintett a Könnyek, főleg az olyan képek ragadtak meg, mint a "összetiporták tiszta kezeid gyümölcsét" vagy a "remény rózsaablakai" ...olyan egyediek. Meg tök jó asszociáció a könny, meg ugye a csipke...legalább is nekem beugrott:D Hát a kávés meg nem kérdés miért tetszik...
A fűben felejtett meg olyan "Flórás", erre nincs jobb szakkifejezés. Érdekes ez a "neontűz" engem pont mostanság kezdett el érdekelni a neon, mint kép, és tulajdonképpen azok a mögöttes jelentések, amiket ez a szó hordoz.
Szóval mindegyik igazi felüdülés és élmény volt!

Mutatok én is valamit, nemrég készült el...szonett. (Bőszen gyúrok Sárvárra :D)

...kitaszíttattunk a lótusz kelyhéből..."
(Endrődi Szabó Ernő)

Olyan vagyok ma, mint a pesti költő,
ki kézen fogva mászkált egy prostival -
azt hitte szerelmes, pedig csak dőlt ő
(később zuhant), és kellett némi dal,

mi még itt tartja. (Nem maradt sokáig.)
S talán majd én is székre állok. (Ott,
abban a csöndben félve koccannak bokáim.)
De még remény kezét szorongatom...

Lázálmaimtól izzadt teste már nem
tud adni semmi szépet, semmi dalt.
(Úgy néz ki megcsömörlöttem.) Nem vált meg,

marad nekem csak olcsó, híg vigasz,
(és nem kapok többé imámra áment),
s vagyok (mint a költő volt) bús-riadt.

mint hajamtól a sárga szalag

köszönöm a paris combot, evelyn! nagyon élveztem, hiba volt ezt eddig nem-ismerni, de most már pótolom :) igazi kis kávézós zene.

a verseid nagyon tetszenek! mindig olyan érzésem van, mintha egy kedves emlékekről nosztalgiáznál, hangulatokba megmerítve őket, színeket keverve - és ezért élmény olvasni, mert meg tudod mutatni azt, amit szeretnél. olyan,mintha éppen egy impresszionista festményt készítenél el, és az olvasóidat is belefestenéd, színbe gyújtod őket. a kosztolányi dezső stílusához hasonló, őt meg nagyon szeretem. talán személyes okok miatt kedvesebb nekem a korai kávéd, de a máriás vers is jól sikerült, amiben az egyszerű mondatoknak is súlya van ( "Úgy álltam / előtted, ahogy most is: hit / nélkül, könny nélkül.", "Csókolj könnyeket / arcomra." ). a két "csókolj meg, mária" közötti versszak pedig úgy, ahogy van, elképesztően gyönyörű. ügyesen játszol a szavakkal. így kell ezt csinálni. köszi, hogy megosztottad őket ! élmény volt. írj még !

rebeka haikuja pedig megdöbbentő. "már megint". a haikukat ezért szeretem és félem is egyszerre, pillanatok alatt végigolvasod és percekre kiszöknek a szádból a szavak. mikor írtad ez ? sárvárra kötelező !!
először nem ugrott be hirtelen, hol is találkoztam taigetosszal, de aztán gyorsan rendbetettem. zseniális az első sor és a másik kettő kapcsolata, mekkora biztonságot sugall, hogy "bepólyáz az éj", s ezzel szemben mekkora árulás történik; elkezdhetném az elemzést, de azt hiszem, senkinek sem mondanék újat. pár sor, és mégis sokáig lehetne bontogatni. borzongok.. köszönöm neked is !
akkor én is mutatok valamit. ezzel neveztem sárvárra, de nem olvastam fel; márió viszont azt mondta, ő felolvasta volna. úgyhogy álljon itt kimaradt jelenetként :))


fűben felejtett
kék vásznunkat csillagok díszítik
hasához szorítja a várost az est
odalent minden neontűzben ég
(odalent minden falhideg)
nem szólsz, de beszél a szemed
mezítláb állsz a mohában
talpad alatt félhomály van
és mindent szenvedélyesen megvetőn
megszívod a cigarettádat

szobáról szobára órákon át -- ó,
mondd, hogy mi nem így tűnünk el
mi olyanok vagyunk, mint
vonaton felejtett fényképek
vagy rozsdás csillagok
messze mindenkitől és halhatatlanok
és a két krétaszín-kék szemed
az az örökké

"jajj, johnny, mi úgy váltunk el, mint simon és garfunkel az esőben."
zenéért katt a néni gerincére!

Blame it on the rain

Vallásos tartalmú megihletődés Rebének ajánlva.

Már úgyis hét nap, hét éjjel esik... :-)



Könnyek


Égbolton feszülő
kőcsipkék ontották
fájdalmad, mikor össze-
tiporták tiszta kezeid
gyümölcsét. Úgy álltam
előtted, ahogy most is: hit
nélkül, könny nélkül.
Sötét lombú felhők
alatt márvány-
lepled bújtatott
fehér redői
közé.

Csókolj meg, Mária.
Csókolj könnyeket
arcomra.

Hogy
lehetsz ilyen
édes? Sajog a
világ, a lelkek hitet
felednek, s te csak állsz
itt szelíden, a remény
rózsaablakait tartva, mikor
darabjaira hull a mindenség.
Csodállak. Otthon hagytam
érted a feledés virágait.

Csókolj meg, Mária.
Csókolj könnyeket
arcomra.

Húzz magadhoz, kérlek.
Engedj égő glóriád alá, s
légy menedékem a hidegben,
mert odakinn már elnémult az
élet. Keservesen zuhog
az eső idebenn,
az emberek
szívében.

Csak egy kis haiku...irodalomóra termékeként.

Az est bepólyál,
s mint túl gyenge csecsemőt:
Taigetoszra tesz.

Hát nem is a McCafé!

Nekem nagyon tetszik ez a kávézó-hangulat idézés!





Hozzá is járulnék egy korábbi versemmel, no és egy kis kávéházba illő zenével (Flóra, neked úgyis ígértem Paris Combót :-)

Korai kávé

A balkonon könnyed
illat, kora nyári, selymes.
Édes fényben úszik az
olasz kőpadló,
finom románcot játszik

pár csipkézett, tejfehér
csésze.

Emlékeke ízlelek,

apránként bontogatom
az idő celofánját.

A múltat üveges tálcán

kínálom neked,

ahogy az illatos feketét

kevergeted.

A kannából hirtelen

gőz csap fel, s az asztal
közepén kuncogó

alkonyat hasad.

Tejszínt kértem, de

helyette magad olvadtál

bele csészényi lelkem

tartalmába.

Mosolyogva ízlelem

zamatod, erőd

szívembe markol

a zacc mélyébe veszve.

Ne aggódj! Az élet is

csak egy keserédes

vihar a kávéscsészében.

az első

sziasztok!

első betűk a vázlatfüzetben .
két dolgot szeretnék mondani a blogolással kapcsolatban: címkét használjunk, csak rövideket, "zene", "vers", "saját", satöbbi, az átláthatóság kedvéért ;) ki mit tölt föl, oszt meg.
másik: a design! látjátok, hogy nem vagyunk a helyzet magaslatán :)) vaktában választottam egy stílust, de mindenkinek rendszergazda jogai vannak, úgyhogy nyugodtan változtassatok, én is nézek képeket. szerintem amolyan kávézó-hangulatot lehetne itt megteremteni. rajtunk áll minden.
egyéb kérdés, hogy működik milyen linkelés, szóljatok.
( ezt a bejegyzést később törlöm, ha mindent megszoktunk :)

ma találtam egy philip glass - the hours és egy moulin rouge kottakönyvet! pdf-ben.
akit érdekel, annak átküldöm. sőt! innen le lehet tölteni a listát, amiben összegyűjtöttem a kottákat, ami nekem megvan. javarészt populáris zene, de minőségileg általában jók vagy nagyon jók, pár kivétellel.
és ha már írunk, mindenki megoszthatná az elérhetőségeit, amit fontosnak tart megosztani ;)