megőszült ifjúság

Én is köszönöm a verseket, nagyon jó volt olvasni őket! Odáig még nem jutottam, hogy a zenéket is meghallgassam, de igyekszem =)

Megérintett a Könnyek, főleg az olyan képek ragadtak meg, mint a "összetiporták tiszta kezeid gyümölcsét" vagy a "remény rózsaablakai" ...olyan egyediek. Meg tök jó asszociáció a könny, meg ugye a csipke...legalább is nekem beugrott:D Hát a kávés meg nem kérdés miért tetszik...
A fűben felejtett meg olyan "Flórás", erre nincs jobb szakkifejezés. Érdekes ez a "neontűz" engem pont mostanság kezdett el érdekelni a neon, mint kép, és tulajdonképpen azok a mögöttes jelentések, amiket ez a szó hordoz.
Szóval mindegyik igazi felüdülés és élmény volt!

Mutatok én is valamit, nemrég készült el...szonett. (Bőszen gyúrok Sárvárra :D)

...kitaszíttattunk a lótusz kelyhéből..."
(Endrődi Szabó Ernő)

Olyan vagyok ma, mint a pesti költő,
ki kézen fogva mászkált egy prostival -
azt hitte szerelmes, pedig csak dőlt ő
(később zuhant), és kellett némi dal,

mi még itt tartja. (Nem maradt sokáig.)
S talán majd én is székre állok. (Ott,
abban a csöndben félve koccannak bokáim.)
De még remény kezét szorongatom...

Lázálmaimtól izzadt teste már nem
tud adni semmi szépet, semmi dalt.
(Úgy néz ki megcsömörlöttem.) Nem vált meg,

marad nekem csak olcsó, híg vigasz,
(és nem kapok többé imámra áment),
s vagyok (mint a költő volt) bús-riadt.