Vallásos tartalmú megihletődés Rebének ajánlva.
Már úgyis hét nap, hét éjjel esik... :-)
Könnyek
Égbolton feszülő
kőcsipkék ontották
fájdalmad, mikor össze-
tiporták tiszta kezeid
gyümölcsét. Úgy álltam
előtted, ahogy most is: hit
nélkül, könny nélkül.
Sötét lombú felhők
alatt márvány-
lepled bújtatott
fehér redői
közé.
Csókolj meg, Mária.
Csókolj könnyeket
arcomra.
Hogy
lehetsz ilyen
édes? Sajog a
világ, a lelkek hitet
felednek, s te csak állsz
itt szelíden, a remény
rózsaablakait tartva, mikor
darabjaira hull a mindenség.
Csodállak. Otthon hagytam
érted a feledés virágait.
Csókolj meg, Mária.
Csókolj könnyeket
arcomra.
Húzz magadhoz, kérlek.
Engedj égő glóriád alá, s
légy menedékem a hidegben,
mert odakinn már elnémult az
élet. Keservesen zuhog
az eső idebenn,
az emberek
szívében.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése