A következő címkéjű bejegyzések mutatása: vers. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: vers. Összes bejegyzés megjelenítése

2010. június 13., vasárnap

SummerTime



Micsoda hőség! Bennem Görögországot idézi! Amikor egyszer arra jártam, írtam is egy verset, ilyet, ni!


A levegő fűszeres.
Távolról
narancsültetvények
illatát
érzem beleolvadni
a mellettem
elsuhanó emberek
lármájába, s a
színek magukba
isszák
a főutca forró macskaköveit.
A part
aranyban fürdő izzással
lüktet.
Pergő homok-zoknit
húzok,
körülöttem virágos
szirmokban
nyíló
napernyők erdeje.

Csak most eszmélek.
A háttérben halk
morajlás. Reggel négy.
Az utca betonján állok
mezítláb, és érzem, ahogy
a víz kékje talpamhoz ér.



Flóra, köszönöm a kérdést! Hál' Istennek már csak a szóbelik vannak vissza jövő héten, aztán végre vége lesz. Úgyis véget ér egyszer! Machbet is ezt mondta. Az írásbelik nem lettek olyan rosszak, de lehettek volna jobbak is. A magyar nagyon rafkós volt, ha majd érettségizni fogtok, nagyon figyeljetek! Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy alaposan kell elolvasni a feladatot. Azon buktam rengeteg pontot, hogy például nem idéztem, amikor a feladat kérte, hanem saját kútfőből írtam választ. Nulla ponty! Ilyet!
De hát a szóbeli, azzal még lehet javítani. Ott nincs meglepetés, ha szorgosan megtanulta az ember fia mind a háromszor húsz tételét :-)

Tényleg, és Rebe? Az angolod, hogy sikerült?

Alex, tőled is kérdezek. De nem sulisat. Hagyjuk a sulit. Sárvár után mentél valamilyen versenyre még, igaz? Valamilyen városba, aminek nem emlékszem a nevére. Ott hogy szerepeltél? A versed bennem is Adyt idézte, különösen a kacarász és a nagybetűs Semmi olvastán. Engem még nagyon-nagyon emlékeztet Radnóti egyik versére, A félelmetes angyalra. Ismered esetleg? :-)

Megint ajánlok. Sarah S. Evans- - Kapecz Zsuzsa: Pillantás a tengerre. Szuperjó! Ha ügyesek voltatok, ti is csencseltetek még belőle Sárváron a jutalomasztalról. Flóra asszem már olvasta. De a Rebe is talán. Alex? Ha mindenki olvasta, az sem baj, rám mindenképp az újdonság erejével hatott. Imádtam a betoldásokat! Hm, ki kéne próbálni ezt a montázstechnikát...! Majd egyszer. Ha jut időm a saját gondolataimra :-)

Kellemes évzárást és a nyárra jó pihenést kívánok mindenkinek!

2010. május 28., péntek

Három+ 1 testőr

Végre én is betoppantam - az ajtó felett csilingelt egy kis csengő, ahogy átléptem a küszöböt, és akkor elkapott a kávé ismerős illata, és ahogy körbenéztem, rájöttem, hogy (megint) jó helyen járok.

Kicsit még botladozom, freebloghoz szokott bloggerként lassan barátkozom az új helyzettel, de megy ez, mint a karikacsapás.

Olvasgatom a verseket a falon: tényleg hihetetlen, hogy mindenkinek mennyire megvan a maga egyedisége, úgy érzem, bármelyik verssel futnék össze az utcán, rögtön tudnám, hogy kihez tartozik. Hirtelen neonfénnyel megvilágított, kávécsésze-formájú csontokkal teli Taigetosz előtt érzem magam, ami kicsit morbid, de a kép minden porcikáját szeretem látni, akkor meg kit izgat?

De hogy valami érdemlegeset is mondjak és/vagy mutassak, itt egy versem, amit ugyan Sárváron nem olvastam fel, mert nem éreztem igazán jónak, de Miskolcon ez tetszett legjobban a zsűrinek, szóval talán ízlések és pofonok.

Valaki mocorog idebent

Valaki mocorog idebent.
Érzem, kaparász egyre jobban,
körme beleváj friss húsomba,
morog s üvölt rettenetesen.

Ha végre kiszabadulna,
Ő kaján vigyorral a képén
kacsáztatna a Semmi vizén
eszméket és gondolatokat,
isteneket cincálna széjjel
gyémánt pihékké és belőlük
kavarna vihart lehelete
(mily mámor lenne fehér csöndjük…!),
végül szeretet és gyűlölet
kegyetlen-szép atombombáját
dobná reszkető lelkemre,
búcsúként küldve halálcsókját.

De tűröm a dübörgést: még rab,
amíg, mint az avarban száraz
ágak közt sikló hüllő, le nem
húz magáról engem, a feslett,
ócska ruhát.

2010. május 20., csütörtök

Blame it on the rain


Vallásos tartalmú megihletődés Rebének ajánlva.

Már úgyis hét nap, hét éjjel esik... :-)




Könnyek


Égbolton feszülő
kőcsipkék ontották
fájdalmad, mikor össze-
tiporták tiszta kezeid
gyümölcsét. Úgy álltam
előtted, ahogy most is: hit
nélkül, könny nélkül.
Sötét lombú felhők
alatt márvány-
lepled bújtatott
fehér redői
közé.

Csókolj meg, Mária.
Csókolj könnyeket
arcomra.

Hogy
lehetsz ilyen
édes? Sajog a
világ, a lelkek hitet
felednek, s te csak állsz
itt szelíden, a remény
rózsaablakait tartva, mikor
darabjaira hull a mindenség.
Csodállak. Otthon hagytam
érted a feledés virágait.

Csókolj meg, Mária.
Csókolj könnyeket
arcomra.

Húzz magadhoz, kérlek.
Engedj égő glóriád alá, s
légy menedékem a hidegben,
mert odakinn már elnémult az
élet. Keservesen zuhog
az eső idebenn,
az emberek
szívében.

2010. május 13., csütörtök

Hát nem is a McCafé!



Nekem nagyon tetszik ez a kávézó-hangulat idézés!





Hozzá is járulnék egy korábbi versemmel, no és egy kis kávéházba illő zenével (Flóra, neked úgyis ígértem Paris Combót :-)








Korai kávé


A balkonon könnyed
illat, kora nyári, selymes.
Édes fényben úszik az
olasz kőpadló,
finom románcot játszik
pár csipkézett, tejfehér
csésze.

Emlékeke ízlelek,
apránként bontogatom
az idő celofánját.
A múltat üveges tálcán
kínálom neked,
ahogy az illatos feketét
kevergeted.

A kannából hirtelen
gőz csap fel, s az asztal
közepén kuncogó
alkonyat hasad.
Tejszínt kértem, de
helyette magad olvadtál
bele csészényi lelkem
tartalmába.

Mosolyogva ízlelem
zamatod, erőd
szívembe markol
a zacc mélyébe veszve.
Ne aggódj! Az élet is
csak egy keserédes
vihar a kávéscsészében.