Most inkább csak jegeskávét

Rettentő ez a kánikula valóban, talán mintha enyhülést mondanának - mindenesetre én áldom a csodálatos parasztházikónkat, remekül szigetel (főleg az én szobám, ide nem nagyon süt a nap, ami télen rossz, nyáron remek), de azért a ventillátor itt is megy.

Meglepődtem hirtelen, hogy Adyt juttattam az eszetekbe, mondjuk ebben a szellemben újraolvasva tényleg kiérzem belőle (magamból?) azt, ami annyira a karakterét adja. Egyébként így belegondolva: ettől lesz vers a vers. Mármint attól, hogy olvasója lesz, aki véleményt mond, elhelyezi a maga gondolatvilágában és megpróbálja átérezni - lényegtelen, hogy az a vers egy valóban mérnöki precizitással megszerkesztett költői bravúr vagy egy hirtelen jött ihlet, mert az én szárnypróbálgatásaimat is csak akkor merem versnek nevezni, ha azt már egy olvasó versként olvasta.

Rebe, a verseidről mindig az jut eszembe, hogy amíg a verseidben mondjuk pont a gyökértelenségről és az értelem nélküli életről írsz, addig maga a költészeted annyira a sajátod és olyan mértékben egyedi, hogy szinte biztosan állíthatom, hogy talán egyenesen a lírából fakadsz, így hát persze hogy nem tudja az a lírai én, hogy ki is valójában.

Evelyn, hogy a kérdésedre válaszoljak: igen, az a valami város Miskolc volt, sikeresen eljutottam odáig átszállások és taxizás után, és a negyedik helyet zsebeltem be. Mondjuk azt el kell mondanom, hogy szombaton rettenetesen el voltam kenődve, mert már a Miskolcba menő buszon beborult, és nem csak kívül, de idebent is, mert már azután a három csodás sárvári nap után hiányozni kezdtek az én kis szobatársaim, a város és a műhelymunka. Persze aztán javult egy kicsit a helyzet, de Miskolc a maga betonrengetegével közel sem tudott úgy a szívembe mászni, mint Sárvár.
A verseidet pedig lassan egy az egyben bekereteztetném, annyira képiesek, egy fotó se tudja így visszaadni azokat a tájakat és helyeket, amiket te a szavaiddal írsz le. És ráadásul most nagyon jól jött ez a görög, tengeres feeling, ugyanis nemsokára jómagam is megláthatom életemben először a tengert, ha nem is Görögországban, de Montenegróban. Nagyon várom már, hogy magamba szívjam a sós víz illatát, és majd az én mezítláb talpaimat is megnyaldoshatja a víz kékje. :)

Az ajánlott könyvhöz még nem volt szerencsém, de rögtön várólistára is kerül. Engem az utóbbi időben Jonathan Safran Foer - Rém hangosan és irtó közel című regénye fogott meg nagyon, kíváncsi vagyok, hogy nektek tetszene-e.

Jut eszembe, vezettek blogot, vagy van valami olyan portál, ahol sokat forogtok? Szeretnék minél többször összefutni veletek, szóval ha van ilyesmi, akár be is írhatnánk ide. Én például blogolok, és rendszeresen jelen vagyok a moly.hu-n, amin már Flóra is egész állandó taggá vált, ajánlom nektek is, mert nem csak könyveket lehet bejelölgetni, összegyűjteni és rájuk találni, hanem nagyon jó a közösség is.

Hű, kicsit nagyon elragadt a hév, abba is hagyom, inkább hallgassatok zenét (gondolom, ismerős):

SummerTime

Micsoda hőség! Bennem Görögországot idézi! Amikor egyszer arra jártam, írtam is egy verset, ilyet, ni!


A levegő fűszeres.
Távolról
narancsültetvények
illatát
érzem beleolvadni
a mellettem
elsuhanó emberek
lármájába, s a
színek magukba
isszák
a főutca forró macskaköveit.
A part
aranyban fürdő izzással
lüktet.
Pergő homok-zoknit
húzok,
körülöttem virágos
szirmokban
nyíló
napernyők erdeje.

Csak most eszmélek.
A háttérben halk
morajlás. Reggel négy.
Az utca betonján állok
mezítláb, és érzem, ahogy
a víz kékje talpamhoz ér.


Flóra, köszönöm a kérdést! Hál' Istennek már csak a szóbelik vannak vissza jövő héten, aztán végre vége lesz. Úgyis véget ér egyszer! Machbet is ezt mondta. Az írásbelik nem lettek olyan rosszak, de lehettek volna jobbak is. A magyar nagyon rafkós volt, ha majd érettségizni fogtok, nagyon figyeljetek! Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy alaposan kell elolvasni a feladatot. Azon buktam rengeteg pontot, hogy például nem idéztem, amikor a feladat kérte, hanem saját kútfőből írtam választ. Nulla ponty! Ilyet!
De hát a szóbeli, azzal még lehet javítani. Ott nincs meglepetés, ha szorgosan megtanulta az ember fia mind a háromszor húsz tételét :-)

Tényleg, és Rebe? Az angolod, hogy sikerült?

Alex, tőled is kérdezek. De nem sulisat. Hagyjuk a sulit. Sárvár után mentél valamilyen versenyre még, igaz? Valamilyen városba, aminek nem emlékszem a nevére. Ott hogy szerepeltél? A versed bennem is Adyt idézte, különösen a kacarász és a nagybetűs Semmi olvastán. Engem még nagyon-nagyon emlékeztet Radnóti egyik versére, A félelmetes angyalra. Ismered esetleg? :-)

Megint ajánlok. Sarah S. Evans- - Kapecz Zsuzsa: Pillantás a tengerre. Szuperjó! Ha ügyesek voltatok, ti is csencseltetek még belőle Sárváron a jutalomasztalról. Flóra asszem már olvasta. De a Rebe is talán. Alex? Ha mindenki olvasta, az sem baj, rám mindenképp az újdonság erejével hatott. Imádtam a betoldásokat! Hm, ki kéne próbálni ezt a montázstechnikát...! Majd egyszer. Ha jut időm a saját gondolataimra :-)

Kellemes évzárást és a nyárra jó pihenést kívánok mindenkinek!