mint hajamtól a sárga szalag

köszönöm a paris combot, evelyn! nagyon élveztem, hiba volt ezt eddig nem-ismerni, de most már pótolom :) igazi kis kávézós zene.

a verseid nagyon tetszenek! mindig olyan érzésem van, mintha egy kedves emlékekről nosztalgiáznál, hangulatokba megmerítve őket, színeket keverve - és ezért élmény olvasni, mert meg tudod mutatni azt, amit szeretnél. olyan,mintha éppen egy impresszionista festményt készítenél el, és az olvasóidat is belefestenéd, színbe gyújtod őket. a kosztolányi dezső stílusához hasonló, őt meg nagyon szeretem. talán személyes okok miatt kedvesebb nekem a korai kávéd, de a máriás vers is jól sikerült, amiben az egyszerű mondatoknak is súlya van ( "Úgy álltam / előtted, ahogy most is: hit / nélkül, könny nélkül.", "Csókolj könnyeket / arcomra." ). a két "csókolj meg, mária" közötti versszak pedig úgy, ahogy van, elképesztően gyönyörű. ügyesen játszol a szavakkal. így kell ezt csinálni. köszi, hogy megosztottad őket ! élmény volt. írj még !

rebeka haikuja pedig megdöbbentő. "már megint". a haikukat ezért szeretem és félem is egyszerre, pillanatok alatt végigolvasod és percekre kiszöknek a szádból a szavak. mikor írtad ez ? sárvárra kötelező !!
először nem ugrott be hirtelen, hol is találkoztam taigetosszal, de aztán gyorsan rendbetettem. zseniális az első sor és a másik kettő kapcsolata, mekkora biztonságot sugall, hogy "bepólyáz az éj", s ezzel szemben mekkora árulás történik; elkezdhetném az elemzést, de azt hiszem, senkinek sem mondanék újat. pár sor, és mégis sokáig lehetne bontogatni. borzongok.. köszönöm neked is !
akkor én is mutatok valamit. ezzel neveztem sárvárra, de nem olvastam fel; márió viszont azt mondta, ő felolvasta volna. úgyhogy álljon itt kimaradt jelenetként :))


fűben felejtett
kék vásznunkat csillagok díszítik
hasához szorítja a várost az est
odalent minden neontűzben ég
(odalent minden falhideg)
nem szólsz, de beszél a szemed
mezítláb állsz a mohában
talpad alatt félhomály van
és mindent szenvedélyesen megvetőn
megszívod a cigarettádat

szobáról szobára órákon át -- ó,
mondd, hogy mi nem így tűnünk el
mi olyanok vagyunk, mint
vonaton felejtett fényképek
vagy rozsdás csillagok
messze mindenkitől és halhatatlanok
és a két krétaszín-kék szemed
az az örökké

"jajj, johnny, mi úgy váltunk el, mint simon és garfunkel az esőben."
zenéért katt a néni gerincére!