jó ide visszatérni minden alkalommal, örülök, hogy van ez a blog , hogy írok írtok írunk (!). köszi a fűben felejtettről írott véleményeket , na most ezt a stílust szeretném egy magasabb szintre vinni :)) ( minél többet olvas az ember annál többet vár el önmagától ) de régebben írtam már, és! ahogy a mezey katalin mondta, akkor kell írni, amikor nem tudsz nem-írni , bennem pedig csak gyűlik, torlódik egymásra mint a jégtömbök grönland mellett, én is csak kívülállóként lesem, mi lesz belőle. érik a ropogós cseresznye.
evelyn ! a filmajánlást köszönöm, felírtam ;) te most érettségizel, hogy vagy, hogy mentek az írásbéliek ? örülök, hogy tetszik a nyeső mari, ő mosolyogtat, úgy zenél :)
a rebe meg nem mondott hülyeséget, bennem is kosztolányit idézel, valahányszor elolvaslak ( pedig mi még csak adynál tartunk ). pasztellszínek. tudod, mit, evelyn, én képeket látok ilyenkor, zizegő kukoricaföld basszus, fényképeket! és ízeket érzek a számban. most mézes kávé.
valami mocorog idebe'. állítom, hogy mocorog, alanyom névtelen. abban is egyetértek rebével, hogy van ebben adys tónus, méghozzá ez a muszáj, egy kényszer ereje, ami ugyan rám hat, de nincs felette uralmam. ami nekem a legszebb ebben a versben, alex, az ellentét, hogy idillt idéző eszközöket használsz arra, hogy egy rettenes dolgot mondj el: kavicskacsáztatás, víz, isten, gyémánt, pihe, mámor, csönd.. és velük mind a semmit akarod kifejezni, hogy beleváj a körme és üvölt, vihart kavar, atombomba; reszketés és halálcsók ( és félelem las vegasban ). váá. még ilyet!! :)
és rebe, eddig is emlegettelek, de most jössz te: tényleg érdekes vers lett. most kaptam valami mást tőle, a jól ismert világhangulat mellett, méghozzá mi miatt. nézzük csak. igen! ott a kulcs hozzá, a "talán részeg". mert azt mondod, késő van ( szeretem, hogy ezt kétféleképpen is lehet érteni; éjszaka, vagy elkéstél valamivel, de mindenképpen sötétszínű ), fáradt vagy, gyűrött a tested, a lelked, az arcod, a szemedben is a gyűröttség, ezt látom most. de! ott az a két sor: talán beteg vagyok. talán részeg. mert miről beszélünk? nehézségről, teherről, súlyokról, ami alatt meggörbült a hát; vagy a részegség könnyűségéről, felelőtlenségéről? ez a libikóka, hogy nem tudom, komolyan vegyem-e az egészet vagy sem, billegek ide-oda. persze van a harmadik eshetőség, hogy a részegséggel a súlyoktól akar a líraién szabadulni, de az a gyengeség. szóval sokféle az érzés, ami benne van.
még egy hét a suliból . aztán egy szóbeli, és kikötünk valahol. remélem, mindenki jól viseli ezeket az utolsó napokat, és a nyár első napjait, szélcibálta kabátok és megázott esernyők ellenére is. bár most süt a nap, szétterül a bőrömön, 13:13 és még mindig alvástól kócosan.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése