Erre pűnék

Ahogy egy másik Nyeső Mari-dal is mondja. Flóra, beleloptad a szívembe ezt a nőt! :-)

A Johnny után most bennem van ez a country-s hangulat, írok is ide valami ilyet:


Kansas reggelire

Meggypiros ajkak
nyílnak a zizegő
kukoricaföld sűrűjében,
gabonaköröket rajzol
a pöttyös szoknyájú
nyugati szél.
S míg mi sárgán
kapirgáljuk a tömött
tollú emlékeket,
aranyhéjú magvakat
tojik a szénakazalban
kukorékoló napfény.


Csatlakozom Rebéhez, a Flóra-vers, az Flóra-vers. Főleg képvilágában igen jellegzetes. Valahányszor olvaslak, nekem (még) mindig Berlin hangulatom van. Koc(z)kabeton nagyváros, sápadt fények, élénk fűzöld, csillagos éjszaka, mezítláb. És valahogy nekem mindig fúj a szél is. Benne lobog a hajad :-)

Imádom a Rebés stílusjegyeket is. Benned - amellett, hogy a jelentős Pilinszky-hatástól elvonatkoztatva mindig a magad fény-árnyék sziluettjét is bele tudod szőni a verseidbe - még az a fantasztikus, hogy rejtélyesen, mozzanatában ragadod meg a pillanatot. Például a bokakoccantós sorban, ahogy a költő székre áll. Hogy mi a terve, mindenkinek nyilvánvaló.

Írtál a zuhanásról is. Ahogy olvastalak, ez szolgáltatta az apropót arra, hogy mondókám végére filmajánló kerüljön. Repülés helyett a Zuhanás (The Fall) című filmet ajánlanám figyelmetekbe. MINDENKÉPP látnotok kell (ha még nem ismernétek). Nincs rá szó! Borzongató, gyönyörűszép! Ráadásul a főszereplő kislányt Alexandriának hívják!




Alex :-)) A mi Alexünk merre van??